Ivartalanítás
A velünk társállatként együtt élő kutya, macska élete sokkal védettebb, mint a vadon élő állatoké. (Persze az ő kihívásaik sem kevesebbek, csak mások.)
Ugyanakkor többségüknek nem kell ádázan napi szinten megküzdeniük az eleségért, a biztonságos fekhelyért…
De ez nem változtatott az ivarzási ciklusukon: ha lehetőségük van, szaporodnak. Ugyanakkor, ha mindez kontrollálatlanul történik – kész katasztrófa!
A felelős állattartás egyik fontos eleme a kóbor állatok számának visszaszorítása. Ennek alapköve, ha nincs lehetőség a szaporodásra. Ebben kulcstényező az ivartalanítás.
Ha egy hímivarú kutyát, macskát ivartalanítunk, azzal nagyon nagyszámú, rövid időn belül megszülető nemkívánatos utód létrejöttét akadályoztuk meg. Ha a nőstényeket ivartalanítjuk, azzal az adott család túlszaporodását gátoltuk meg.
Így is van bőven befogadható, gazdára váró állat a menhelyeken. Ezeken segítsünk, ne mi gyarapítsuk a számukat!
A hím kutya-macska ivartalanításához sokszor főleg a férfiak fűznek furcsa érzelmi szálakat, pedig ezt az „együttérző humanizálást” az állatok érdekében el kell felejteni!
Káros azt a frusztrációt fönntartani, hogy a hímek pároznának a megfelelő időben, erre még sincs lehetőségük. Ha viszont szabadjára engedjük őket e téren, akkor gondoljon minden felelőtlen tulajdonos arra, hogy mit tenne, ha az ő kanja által „gyártott” összes kölyköt az ő lakásába pakolnák be a „károsultak”.
Szerintünk ez egyáltalán nem tréfa! Így az utcák valóban teli lesznek kóbor állattal, ami viszont mind rájuk, mind ránk nézve nagy teher.
Akkor? Ivartalanítás.
A legbiztonságosabb, legegészségesebb, ill. a legkevésbé rizikós megoldása a problémának. Lehetőleg a pubertás körüli időben.