Tücsköt-bogarat gyűjtő gyermekéveim után sikeres felvételi vizsgát tettem a Budapesti Állatorvostudományi Egyetemre. Előfelvételisként egy évet a néhai, számomra szépemlékű Hódmezővásárhelyi Állatkórházban dolgoztam állatorvosi segédként. Az ott eltöltött év megerősített abban, hogy az állatorvosi hívatást válasszam és az egyetemi tanulmányok embert próbáló vizsgáin is átsegített. Rengei Antal és Szalay János kollégáimmal is ott ismerkedtem meg. Végzés után megtiszteltek bizalmukkal és munkatársuknak hívtak a Szegedi Kisállat-Ambulanciára. Egy év sorkatonai szolgálat zökkentett ki a kisállatpraxis ritmusából, melyet Kiskunhalason a Határőr Lovasiskolán töltöttem törzsőrmesteri rangban a lovak és a határőr ebek egészségőreként.

Imígyen „nagykorúvá válva” visszatérhettem a civil, de unalmasnak nem mondható mindennapokba.

A napi gyógyító-megelőző munka mellett megszereztem a kisállatgyógyász és a galambspecialista szakdiplomát.

A mai kor embere kedvenc állataira családtagként tekint, hívatásomnak és kötelességemnek tekintem a gyógyító-betegség megelőző tevékenységem mellett a Gazdik ismereteinek bővítését, hogy Kedvenceikkel teljes harmóniában élhessenek.
Az állatorvosok többsége civilben állattartó is, jómagam sem vagyok kivétel. Otthonunkat családtagjaim „kénytelenek” kanárimadarakkal, tengerimalacokkal és nyuszikkal megosztani. A természetjárás, vad és madármegfigyelés mindig is vonzott, újabban méhészkedéssel kötöm össze.

​